Hogyan lehet ellenőrizni, hogy a tranzisztor hibás?

1, Előzetes megfigyelés és megerősítés
Először is el kell végezni a tranzisztor előzetes megfigyelését és megerősítését. Ez magában foglalja a tranzisztor megjelenésének ellenőrzését minden nyilvánvaló fizikai sérülés, például repedés, deformáció, törött tűk vagy korrózió szempontjából. Ezzel egyidejűleg ellenőrizze, hogy a tranzisztormodell összhangban van-e az áramkör tervezési követelményeivel, hogy elkerülje a modell eltéréséből adódó teljesítményproblémákat. Ezenkívül ügyelni kell a tranzisztorok áramköri lapra történő felszerelésére, hogy ne legyen rossz forrasztás vagy rossz érintkezési jelenség.
2, Statikus ellenállás teszt
A statikus ellenállás vizsgálata egy általános módszer a tranzisztorhibák megerősítésére. A tranzisztor érintkezői közötti ellenállást multiméterrel megmérve előzetesen meghatározható belső szerkezetének integritása. A konkrét lépések a következők:
Mérje meg az alap emitter ellenállását: Állítsa a multimétert az ellenállási tartományra, és külön mérje meg az ellenállást a tranzisztor alapja és emittere között. NPN tranzisztorok esetén a normál ellenállásnak több száz és több ezer ohmnak kell lennie; PNP típus esetén kisebb lehet. Ha az ellenállás értéke közel nulla vagy végtelen, az azt jelezheti, hogy rövidzárlat vagy szakadási probléma van a tranzisztor belsejében.
Mérje meg az alap kollektor ellenállását: Hasonlóképpen mérje meg az ellenállás értékét az alap és a kollektor között. Ez az érték általában nagyobb, mint az alap emitter ellenállása, de a tranzisztor típusától és az adott modelltől függően is változhat. A rendellenes ellenállásértékek a tranzisztor hibáira utalhatnak.
Ügyeljen a fordított ellenállásra: A mérés során figyelni kell a fordított ellenállás értékének változására is. Normál körülmények között a tranzisztor ellenállásértékének különböző irányokban kell változnia. Ha a fordított ellenállás értékei abnormálisan közel vannak vagy egyenlők, az a tranzisztor hibájára utalhat.
3, Dinamikus feszültség- és árammérés
Bár a statikus ellenállás vizsgálata előzetesen meghatározhatja, hogy a tranzisztornak vannak-e hibái, nem tükrözi teljes mértékben a működési feltételek melletti teljesítményét. Ezért dinamikus feszültség- és áramvizsgálatra is szükség van. Ezt általában bekapcsolt áramkörrel és professzionális berendezések, például oszcilloszkópok és áramforrások segítségével kell megtenni.
Feszültségteszt: Mérje meg a feszültségértékeket a tranzisztor minden érintkezőjén multiméterrel vagy oszcilloszkóppal, miközben az áramkör működik. A mérési eredményeket a normál üzemi feszültségértékekkel összevetve megállapítható, hogy a tranzisztor megfelelő üzemállapotban van-e. Ha a feszültség értéke abnormális, az azt jelezheti, hogy a tranzisztor nem működik megfelelően, vagy megsérült.
Áramellenőrzés (közvetett): A tranzisztoráram közvetlen mérésének nehézsége és bizonytalansága miatt az áramot általában közvetetten számítják ki, az áramkör más komponensei, például ellenállásai közötti feszültségesés mérésével. Ez a módszer bizonyos szintű áramköri ismereteket és számítási képességet igényel. Ha rendellenes áramértékeket talál, az a tranzisztor hibájára utalhat.
4, Funkcionális tesztelési és helyettesítési módszer
A fenti vizsgálati módszerek mellett a tranzisztorok hibái funkcionális teszteléssel és helyettesítési módszerekkel is igazolhatók.
Funkcionális tesztelés: Helyezze a tranzisztort egy tényleges áramkörbe teszteléshez, figyelje meg az áramkör működési állapotát és kimeneti eredményeit. Ha az áramkör nem működik megfelelően, vagy a kimeneti eredmény abnormális, és a többi komponens normális működésének vizsgálata és megerősítése után erősen gyanítható, hogy a tranzisztor meghibásodott.
Helyettesítés módja: Távolítsa el a feltételezett hibás tranzisztort az áramkörből, és cserélje ki egy ismert jó tranzisztorra. Ha az áramkör csere után visszaáll a normál működésre, akkor megerősíthető, hogy az eredeti tranzisztor hibája van.
https://www.trrsemicon.com/transistor/voltage-regulators/bridge-rectifiers-db201.html